LESLIE L. LAWRENCE

MONSZUN

GESTA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 1996

A borító BOROS ZOLTÁN és SZIKSZAI GÁBOR munkája A szerző fényképét FELMER ISTVÁN, a borító hátoldalán lévő képet LŐRINCZ JUDIT készítette ? Lőrincz L. László, 1996

Tartalomjegyzék
Ez a nap is rosszul kezdődik (De még mindig jobban, mint a holnapi)

Éjszaka a repülőgépen (Álmomban ne jöjjön elő!!)

Bangkoki szép napok (De még milyen szépek!)

A Sárkány farka (Az se jobb, mint a feje)

Kumbhakarna (Avagy az életre kelt mitológia)

A Denevér repülése (Mi jöhet még a patkányok után?)

Lisuk között (Én és az ősök csontjai)

Otthon, édes otthon

Ízelítő:

Kedves John! Tegnap este megérkezett várva-várt leveled. Boldog vagyok, hogy végre megírhatom a Monszun hiteles históriáját, amelyről, mind ez ideig mélyen hallgattál, csak néhányunknak mesélted el Santa Monicában, egy esős délutánon. Én is úgy gondolom, hogy most már nincs miért hallgatni róla. Utasításaidhoz híven néhány apróbb részletet megváltoztattam benne; azokról a személyekről pedig akikről nem akarod, hogy írjak, hát nem Írok. Azt hiszem, azért tanulságos lesz a történet mindenki számára. Ma is, mint minden évben, várlak a hálaadás ünnepére. Biztos, hogy ott lesz Robert McKinley, Szentarkangyal atya, és talán Barbara del Sol is. Várlak és szeretettel üdvözöllek:  Leslie  L. Lawrence

Ez a nap is rosszul kezdődik (De még mindig Jobban, mint a holnapi) 1 Ahogy végére ért az előadásának, John C. Lendvay, a Santa Monica-i Santa Cecília Egyetem kriminalisztikai tanszékének tanára a katedrára támaszkodott és levette a szemüvegét. Két ujjával megmasszírozta az orrát, aztán várakozóan nézett ránk. Ezeknek a pénteki előadásoknak sajátos koreográfiája volt. A kriminalisztikai előadás után Lendvay ? engedve rimánkodásunknak ? előadott egy-egy tanulságos történetet, amelynek természetesen ő volt a főszereplője, még azokban az időkben, amikor mint magánnyomozó gyarapította bankszámláját. Nos, ezen az elkeseredetten esős délutánon sem voltak kevesebben az előadóteremben, mint máskor. Néhányan papírt, ceruzát készítettek elő, hogy jegyzeteljenek. Mi, az első sorokban inkább lebilincselő előadásmódját élveztük s vaslogikáját, amellyel kibogozta még a legkacifántosabb ügyeket is. Lendvay professzor megsimogatta ősz, kefére nyírt haját, megvárta, míg elül a mocorgás, mindenki megtalálja a helyét, aztán végigtekintve hallgatóságán, beszélni kezdett. 2 ? Ez az ügy ? kezdte ?, amelynek évekkel ezelőtt a Monszun nevet adtam, annyiban tér el a többitől, hogy soha nem került nyilvánosságra. Talán még mindig tanácsos lenne hallgatnom róla, de azóta olyannyira megváltoztak a viszonyok Délkelet-Ázsiában és odafent az Aranyháromszögben, hogy a hallgatás enyhén idejét múltnak tűnik. Mindazonáltal remélem, valamennyien megértik, hogy az eseményekben szereplők igazi nevét nem fedhetem fel önök előtt, annál is inkább, mivel én sem ismerem. A történet azonban még így is tanulságos. S hogy ez a mai nap

igazán rendhagyó legyen, a tanulságot nem én magam vonom le: szíves engedelmükkel inkább önökre hagyom. Hallgatott néhány másodpercig, aztán folytatta. ? Semmire sem jó, szürke, lompos délelőtt volt, amikor a két pasas bekopogtatott hozzám. Nagyjából úgy, ahogy egy ló kopogtatna, ha eszébe jutna felkeresni egy magándetektívet. A lovak azonban okos állatok, s ilyen kenyérre kenhetően nyúlós délelőttökön inkább a zabot ropogtatják. A két pasas közül az egyiknek kifejezetten lóképe volt, nagy, sárga fogakkal ? lehet, hogy éppen azért is jutott eszembe a ló-hasonlat. Mindenesetre, amikor feldübörgött az ajtó, belekapaszkodtam az asztalom szélébe, s igyekeztem meggyőzni magam, hogy még nem érkezett el az évtized végére jósolt nagy, kaliforniai földrengés ideje. A lóképű átlépte a küszöbömet, aztán megpöccintette vadonatújnak látszó, szürke kalapja szélét. ? Adjisten. Azon már meg sem lepődtem, hogy a hangja is hasonlított a lónyihogáshoz. Csak mintha icipicit fenyegetőbb lett volna annál. Gyors pillantást vetettem asztalfiókom kallantyújára, aztán nyomban vissza is kaptam róla a szemem. Ennyi idő alatt is sikerült meggyőződnöm róla: túl messzi van ahhoz, hogy szükség esetén markomba kaphassam 38-as Smith and Wessonomat. A másik pasas, a rövidebbik, nem szólt semmit, csak követte a szemem útját. Enyhén üveges, kifejezéstelen tekintetétől mintha még messzebbre röppent volna a revolver a fiókból. A lóképű, akin olyanfajta, egészen világos, nagy kockás zakó feszült, amilyet különben ki nem állhatok, az ajtófélfának támasztotta a hátát. ? Ez az a fiú, Tim? ? Megnézzem? ? Nézd. A rövid, kopasz pasas a zsebébe nyúlt, és egy fényképet húzott elő belőle, Rábámult, aztán rám, megint a

fényképre, majd vissza rám, ? Úgy néz ki, hogy ez az. ? Biztos ? Nézd meg magad is. A lóképű a rövid válla felett a fényképre pislantott. ? Naná, hogy ez az. Mintha megkeseredett volna a számban, a tegnapi whisky néhány emlékcseppje. Nagyon is úgy nézett ki a dolog, mintha ezek a fickók nem is annyira engem akarnának megbízni, inkább mintha őket bízta volna meg valaki. Példának okáért éppen az én kinyírásommal. Nem hiszem, hogy az első embermajom két lábra állása óta bármelyik tőle származott emlősnek valaha is gyorsabban száguldoztak volna a gondolatok a fejében, mint az enyémben. Hiába száguldoztak azonban, csak nem voltak képesek egy elfogadható oknál megállapodni. ? Megtudhatnám, mit óhajtanak, uraim? ? kérdeztem összeszedve minden maradék bátorságomat. A kockás zakós a biztonság kedvéért még egyszer a képre pillantott, aztán a zsebébe gyűrte. Szinte a szívemet hasogatta a fénykép keserves tiltakozása. ? Azt kérdezi, mit óhajtunk? ? Azt kérdezi, Ben. A lóképű sóhajtott. ? Megmondjuk neki, Tim? A kicsi megvakargatta kopasz feje búbját. ? És ha megijed tőle, Ben? ? Majd megvigasztaljuk. ? Azzal, Ben? ? Azzal, Tim. A lóképű a zsebébe nyúlt, de már nem a fényképemért. Nagy kaliberű pisztolyt kotort elő belőle, baljába tette, jobbjával hangtompítót kapart ki ugyancsak a zsebe mélyéről, majd akkurátus mozdulatokkal elkezdte rácsavarozni a pisztoly csövére. Mit nem adtam volna érte, ha mégiscsak erre a reggelre időzítették volna az istenek a nagy, kaliforniai földrengést.

Más Leslie L. Lawrence könyveim is vannak...

KÖSZÖNÖM, HOGY BENÉZTÉL HOZZÁM!

Kérlek, nézd meg többi termékeimet is,  postaköltséget és időt spórolhatsz, ha egy helyről vásárolsz többet....

Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
(Wass Albert)